Hola! #DózsásokCórdobában - #SpanyolMeló

Mai Erasmus-blogunk "főhősei" egy córdobai lovarda őrzéséért felelnek. Ez komoly munka, tekintve, hogy külvárosi területről beszélünk, amelynek több bejárata is van, a gondjaikra bízott értékes állatokról és eszközökről, felszerelésekről nem is beszélve. Kilométerekből is kijut bőven, ők mégsem bánják - derül ki a folytatásból.

V. Zoli:

„Egy közepes méretű lovardában dolgozunk, amit a város határában, zöld környezetben, egy domb oldalában alakítottak ki. A kijutás kicsit körülményes, elég sokat kell buszozni, de már megszoktuk. Főleg helyiek járnak ide, de turisták is előfordulnak. Nemcsak lovaglást oktatnak, hanem gondozzák és idomítják a lovakat. A napi forgalom kezelhető, a hétköznap délelőttök csendesebbek. Őszintén szólva másra számítottam, azt hittem, biztonsági őrként kicsit több dolgunk lesz. Négyen vagyunk, de kettesével járunk munkába: általában Erik és Zsombor megy délelőtt 10-től 14 óráig, mi pedig Pintér Zolival 14-18 óráig. Egyébként jól érzem itt magam, szívesen járok ki.”

Zsombor:

„Úgy érzem, jól fogadtak a munkaadók és megbíznak bennünk, nem járnak a nyakunkra, hagyják, hogy végezzük a munkát. Nekem nagyon tetszik, hogy az objektumvédelem területén élesben is ki tudom próbálni magam. Átérzem a felelősségem, mert hiába nincs nagy forgalom napközben, komoly és értékes eszközök, szerszámok, felszerelések vannak ránk bízva. A kerítések védelme is fontos feladat, ezt is mi csináljuk. Szakmai tapasztalatgyűjtéshez tökéletes. Jó, hogy párban dolgozunk, mert különben elég egyhangúan telnének a napok. ”

Erik:

„A kollégáinktól megtudtuk, hogy most kezd beindulni a lovaglószezon, mert ez elég drága hobbi, és az év elején inkább spórolnak rá a spanyolok. A lovardának három bejárat van, ezekért felelünk. A Kalocsa környéki lovas turisztikai központokhoz képest nem nagy terület, egy átlag lovardához képest viszont igen. Az egyik kollégánk egész jól beszél angolul, vele jól megértetjük magunkat. Izgalmas, hogy munka közben figyelhetjük, ahogy tanítják, tréningezik a lovakat. Ilyet korábban én még nem láttam. Egyébként a hely nyugodt, nekem való. Ugyanakkor, ahogy Zsombor mondta, élvezem a felelősséget. ”

P. Zoli:

„Ezt a munkát nekem találták ki: rendész diákként és díjugratóként egyaránt tanulhatok itt új dolgokat. A lovassport és a versenyzés a hobbim. Én díjugratok, az ide járók többsége viszont díjlovaglást tanul. Utóbbit csak talajon űzik, ugrás nélkül, a ló mozgását figyelik és az idomítás számít, míg az ugratásnál főleg az akadály megközelítése, elugrási pont, megfelelő távolság a fontos. A spanyolok jellemzően díjlovagolnak és mindig kíváncsi voltam, hogyan tanulnak. A környezetet és a miliőt alapból élvezem: van látnivaló, zajlik az élet. Ilyen munkát, ekkora felelősséggel még nem végeztem. Ez tetszik, ahogy a spanyol közeg és a kultúra is.”

Jövő héten újabb sztorik, újabb diákok, újabb munkahely - addig is saludos desde España!

2025-1-HU01-KA122-VET000329160